Nyílt levelek Csiky – Szabó Tímeától Csattos Ilonához – 7. levél: A családom mögé bújva

Drága Ilike!

Ebben a levélben arról írok, hogy a segítségeddel hogyan láttam meg, hogy a gyermekeimet és a férjemet használtam felmentésnek, ha elakadtam, vagy bele sem kezdtem a céljaim megvalósításába.
A veled való találkozásom óta fantasztikus ez az egész változás, amiben benne vagyok.

Nagyon egyszerűen ott kezdődött a történet, hogy már eleve úgy született az első gyermekem, hogy benne láttam a kiutat, mert már annyira untam a munkámat, elegem volt az egészből. Gondoltam már úgyis benne vagyok a korban, itt az ideje, ezért belevágtam.

Az első gyermekem azonnal jött is, ahogyan terveztem. Emlékszem rá, már akkor nagyon idegesítettek a körülményeim, mert mindig minden szanaszét volt, mindig elpakoltam a gyerek helyett, meg sem fordult a fejemben, hogy akár meg is taníthatnám erre. Aztán jött a második gyerek, én meg csak pakoltam, csak pakoltam, fogalmam sem volt róla, hogy másképpen is cselekedhetnék.

Akkor még nem tudtam miért reagálok így, azután láttam meg a viselkedésemet, miután veled találkoztam.

Mégpedig azt, hogy a gyermekeim mögé bújva, nem kellett saját magammal foglalkozni. Azért neveltem őket ösztönösen önállótlannak, mert így könnyedén meg tudtam indokolni miért nincsen időm azoknak a céloknak a megvalósítására, amiket el szerettem volna érni. Attól féltem úgysem nem tudnám elérni őket, mert túlságosan gyengének és kevésnek éreztem magam, így egyszerűbb volt elbújni a gyerekeim mögé.

Amint kitaláltam magamnak valami újat és elindultam azon az úton, ösztönösen bekapcsolt egy félelem érzés, ami köré máris fontam a gondolataimat, hogy nem megy ez nekem, túl sok, most nem fér bele az időmbe és ennek megfelelően alakultak egyből az életem történései, azaz gyorsan jöttek létre az akadályok.

Mielőtt megismertelek, mindent megcsináltam helyettük, miután találkoztunk, egy ideig még eltartott, mire a segítségeddel ráláttam, hogyan alakítom szokás szerint az életemnek ezt a részét. Habár elkezdtem őket tanítgatni az önállóságra, de amint megjelent a régi félelem érzés, rögtön jött újra a régi: a gyerekek megint elkezdtek veszekedni, vagy hirtelen elfelejtették a különböző képességeiket: tanulási, felöltözési, elpakolási, önálló étkezési, stb képességeikre gondolok itt. Ott topogtak a sarkamban és teljes beleéléssel nyafogtak, hogy biztosan rájuk figyeljek. Közben a férjemet nem engedtem segíteni, elutasítottam őt. Ezekkel az akadályokkal mentettem fel magamat, hogy “szegény én” miért is nem megy nekem belevágni valami új dologba, vagy ha belevágok akkor végig is csináljam. Végül ha valamibe bele is kezdtem, szépen fel is adtam.

A programjaidon sokszor megemlíted, hogy a gyermekek a szülők érzelmi állapotára vannak ráhangolódva, ezért nagyon könnyen észre lehet venni, ha valami nem stimmel. Hála az égnek, a gyermekeim meg is tesznek mindent, hogy észrevegyem milyen érzelemmel teszem a dolgomat.

Ugyanakkor itt van a fejemben egy másik figyelmeztetésed is: “Nehogy most átessél a ló túloldalára!”

Többek között pontosan ezekért a kis apróságnak tűnő, de az életemben óriási értéket adó gondolataidért is veszek részt a programjaidon. Segítesz abban, hogyan éljem másképpen, a látszólag aprónak, jelentéktelennek tűnő dolgokat is. Ezeken tudtam a legkönnyebben elcsúszni, hogy a régi negatív érzelmeimből fakadó szokásaimat elővéve akadályoztam magamat az örömteli jelenlét megélésében.

Persze a ló túloldalát is megéltem egy ideig.

Mint egy kiképző őrmester visítottam kivörösödő fejjel, hogy mit és hogyan tegyenek, ha pedig valaki nem tette, akkor aztán morogtam, sajnáltam magam, hogy mindent nekem kell egyedül csinálni, senki nem segít, jó nagy önsajnálatban voltam.

Ráébredtem arra is, hogy a gyermekeimen és a férjemen keresztül akartam elérni azt, amire valójában én vágytam. Most csak hagyom magamat és őket kibontakozni és így alakulnak a legjobban a dolgok.

Mielőtt veled találkoztam volna, hol a ló egyik, hol a másik oldalán voltam. Sokszor keserű, nehéz és akarásokkal teli volt az életem. Egy-egy ritka időszakot, vagy pillanatot kivéve, nem sok örömöt vagy élvezetet leltem benne.

A találkozásunk óta teljesen felfordult az életem. A legjobb értelemben. Szépen lassan ahogyan a szeretet és az elfogadás veszi át a helyét az akarásomnak, szelídül el körülöttem minden.

Olyan mély ez a csend, ez a nyugalom amit élek. Régen folyton zakatolt a fejem, ezer féle akciótervet készítettem mindenre, most pedig egyszerűen csak örömmel teszem a dolgaimat, azokat is amiktől régen rosszul voltam. Gondolok itt a napi rendszeres sportra, a főzésre, tanulásra, vagy közös játékra a gyerekekkel, beszélgetésre a szülőkkel, a takarításra, a vásárlásra, arra, hogy időt szánjak magamra és még hosszasan sorolhatnám. Illetve ott vannak a célok bennem, ugyanúgy megfogalmazódik amit szeretnék, de akarás nélkül, könnyedén teszem bele magamat és valósítom meg őket. Ha a régi szerint ráfeszülök, akkor vagy végig sem tudom csinálni, vagy sok-sok felesleges körrel együtt jutok el a célomhoz. Nem okolok senkit és semmit azért ahol tartok.

A gyermekeimen látom leginkább a változásomat, főleg most, hogy a karantén miatt állandóan itt vannak velem. A lányom teljesen megnyílt nekem, sokat játszunk, beszélgetünk. Látom ahogy nyílik ki a saját kis személyisége. Olyan okos és vicces, amit a veled való találkozásom előtt képtelen voltam meglátni. Már nem akarom őt megtörni mint régen, hanem csak hagyom a saját útját járni. Engedem azt tenni ami őt érdekli és figyelek is rá amikor mesél, meghallgatom, érdemlődöm. Nem várom el, hogy az érdekelje ami engem. Nem nézem le azt, ami őt érdekli. Egyenrangú partnerként kezelem. A kisfiam is egyfolytában csacsog, nagyon érdeklődő lett és egyre önállóbb is.

Régen csak együtt éltünk a férjemmel, most pedig már szeretettel figyelünk egymásra. Segítjük a másikat. A szeretet jelen van minden mozdulatunkban, a beszélgetéseinkben, az érintésben, az ölelésben, a gyermekeinkkel való törődésben.

Szeretlek és köszönöm!

Maradok tisztelettel a barátod:
Csiky-Szabó Tímea

(Folytatás következik…)

Minden jog fenntartva. Az oldalon szereplő információk, fotók felhasználása, bármilyen formában való újraközlése a pontos forrás, Csattos Ilona nevével, illetve http://csattosilona.hu megjelölésével lehetséges.
Copyright 2019. Csattos Ilona, csattosilona.hu