Nyílt levelek Csiky – Szabó Tímeától Csattos Ilonához – 8. levél: “A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”

Drága Ilike!

“A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.”
Ezt a mondatot sokszor hallottam tőled. Eljött a pillanat, amikor igazán megértettem a lényegét, a saját életemre vonatkozóan.

Gyermekként sokszor előfordult, hogy nem kaptam meg amit akartam, pedig nagyon vágytam rá.

Például egy Barbie baba, új ruhák, utazások, de amit a legjobban szerettem volna, hogy a szüleim beszélgessenek velem és meghallják amit szeretnék, hogy engem mi érdekel. Emlékszem, hogy egy ideig nagyon sok energiát fektettem bele, hogy foglalkozzanak velem, de egy idő után feladtam a küzdelmet és ugyanolyan érdektelenné váltam mint ők voltak és már nem akartam megbeszélni velük a dolgokat. Ha pedig elkezdtek valamiről magyarázni nekem, akkor már engem sem érdekelt amit ők mondtak. Elengedtem a fülem mellett és alig vártam, hogy békén hagyjanak. Pedig mennyire jót akartak nekem, azt szerették volna, hogy velük ellentétben én már végre boldog legyek.

De egy olyan ember aki maga sem boldog, vajon hogyan taníthatna boldogságot a körülötte élőknek.

Az előadásaidon mutattál rá arra, hogy tulajdonképpen csak szépen lemásoltam őket. Pedig elhihetitek, kicsit sem akartam olyan lenni mint ők. Te elmagyaráztad, hogy mivel arra figyeltem amit nem akartam, így szépen lassan olyanná váltam.

Felnőttem, gyermekeim lettek és mielőtt veled találkoztam volna fel sem tűnt, hogy mennyi felesleges pótcselekvés van az életemben. Vagy meg sem hallottam amit mondtak nekem, vagy ha kérdeztem is valamit, mert erőlködtem, hogy jó anya, jó feleség legyek, a válasznál már oda sem figyeltem, teljesen máshol jártak a gondolataim. Sokszor annyira szerettem volna, hogy jó legyen a családomnak, hogy például a gyerekek dolgait a legtöbbször én pakoltam el helyettük, vagy olyan nem kért kívánságokat teljesítettem, amikről azt gondoltam, hogy attól leszek jó anya, vagy feleség.

A legviccesebb az egészben, hogy senki nem kérte tőlem, hogy így cselekedjek, egyszerűen csak jött magától, hogy így kell tennem, ráadásul azt gondoltam, hogy én irányítok. Nagyon sok időt töltöttem el azzal, hogy kitaláljam vajon minek örülne a családom és ezen célok megvalósításával is rengeteg időm ment el. Például: ha kellett, ha nem, sütöttem-főztem, takarítottam, elpakoltam mindent mindenki után, mint egy robot, mindenféle különórákat szerveztem nekik, gondolván, hogy attól majd boldogok és okosak lesznek és még sorolhatnám.
És ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz dolgokat cselekedtem, sőt ellenkezőleg, ezek szuper dolgok, de nem akkor, ha mellette az, ami nekem, vagy a másiknak valóban fontos, elmarad. Például a szeretettel teli, együtt töltött idő. Emlékszem édesanyám is mindig sütött-főzött nekünk. Ő így tudta kimutatni a szeretetét. De azt, amit mi szerettünk volna, hogy felszabadultan együtt játsszon, bohóckodjon velünk, már nem volt képes megtenni.

Lemásolva a szüleim viselkedését, nem arra tanítottam a gyermekeimet, hogy szeretettel elfogadjuk a másikat és támogassuk a vágyai, a céljai elérésében, hanem, vagy nem vettem tudomást arról amit mondtak, vagy azonnal meg akartam magyarázni, hogyan kellene cselekedniük, hogy szerintem mi a jó nekik.

A legjobbat akartam, tele jó szándékkal. Mint ahogyan a szüleim is azt akarták. Tudod, mondtam valamit, amire nem voltak felkészülve, beindult náluk a féltés és azonnal kiakadtak, aztán jött a szokásos szülői kioktatás, hogy szerintük ez miért rossz és hogyan kellene cselekednem, hogy ne kerüljek slamasztikába. Így visszagondolva, pozitív, ösztönző beszédet, útmutatást, nem is kaptam soha.

Az előadásaid által most már tudom, hogy az örökölt, generációs érzelmeik megakadályozták a szüleimet abban, hogy másképpen tudjanak cselekedni. Mint ahogyan engem is akadályoztak, egészen az első találkozásunkig.

A programjaidon és a táboraidban is sokszor mondtad, hogy inkább kérdezzük a gyerekeinket, hogy ők mit szeretnének. Beszélgessünk velük, kínáljunk fel választási lehetőségeket nekik, ahelyett, hogy folyton megmondjuk, mit és hogyan csináljanak és segítsük őket abban, hogy önállóak legyenek. Vagy, hogy gondoljam végig én mit szeretnék és a figyelmemet arra irányítva örömmel tegyem a dolgomat.

Hálás vagyok, amiért neked köszönhetően megláttam, hogy hová vitt az a fene nagy “jó szándék”.

Azóta minden szépen alakul át. A papolás helyett, most már kérdezek, beszélgetek, választási lehetőségeket kínálok fel. Segítem a körülöttem élőket abban, hogy valódi önmaguk legyenek, hogy szeretettel, elfogadással figyeljenek a dolgukra, hogy elérjék azt, amit Ők szeretnének. Hogy bízzanak magukban. Benne vagyok 100%-ig abban amit csinálok, bármiről is legyen szó. Hálás vagyok, mert most már azt láthatják rajtam, hogyan lehet szeretettel, örömmel végigvinni azt, amit szeretnék, így ezt a mintát másolva, Ők is képessé válnak erre.

És ezt most már nem csak másokért, hanem Önmagamért is teszem.

Hogy ez mennyire működik? Emlékszem amikor először találkoztunk és megéltem melletted Önmagamat, a valódi, legmélyebb szeretetet. Akkor az fogalmazódott meg bennem, hogy ezt a családommal is meg szeretném osztani, szeretném ha ők is ezt a harmóniát, nyugalmat élnék. Azóta szinte minden közvetlen családtagom elment a programjaidra, vagy elolvasta a könyvedet, vagy elkezdte meglátni a másikon, hogy működik. Ki itt tart, ki ott, de a folyamat elindult és tudom, hogy a szeretet megállíthatatlan, örök.

Hálás vagyok érte, hogy arra buzdítottál, hogy papírra vessem, hogyan élem meg a felébredésemet.

Így, hogy leírom, már tényleg nem tudok nem tudomást venni róla. Olyan ez, mintha mindig egy mély álomból ébrednék fel, amelyben sodródom a történésekkel a régi berögződött szokások szerint, látom mi történik, de nem veszem a kezembe a gyeplőt. Aztán felébredek és elkezdem úgy csinálni a dolgokat, ahogyan szeretném. Látom, ahogyan apránként áll össze az életem, ahogyan a felesleges “jó szándék” utolsó morzsái is feloldódnak a szeretet hullámaiban.
(Folytatás a következő levélben…)

Szeretlek és köszönöm!

Maradok tisztelettel a barátod:
Csiky-Szabó Tímea

Minden jog fenntartva. Az oldalon szereplő információk, fotók felhasználása, bármilyen formában való újraközlése a pontos forrás, Csattos Ilona nevével, illetve http://csattosilona.hu megjelölésével lehetséges.
Copyright 2019. Csattos Ilona, csattosilona.hu