Édesanyád szól most hozzád… – fordított köszöntő
Kiteljesedés, boldogság, megérkezés, újjászületés, gondoskodás, önzetlenség, bizalom. Értékek és szavak, amelyek együtt egy hatalmas Szeretetérzéssé összeforrva lángoltak fel szívemben, amikor először a karjaimban tartottalak. Amint Te megszülettél, megszülettem én is Édesanyának lenni. Onnantól kezdve az életem más lett, mert Te a mindenem lettél és egy új, különleges rendben próbáltam megtalálni a helyemet, ami Rólad szólt ezután.
Egyetlen izzó vágyam volt, hogy Te, a gyermekem legyél a legboldogabb a világon, és sokkal sikeresebb, – bőségben és élményekben gazdag – életed legyen, mint ahogyan az enyém alakult. Ez a szülői küldetés egy olyan láthatatlan megtartó erővel ruházott fel, ami minden fáradtságon átsegített.
Természetszerűen jelentek meg ugyanakkor az első fátyolos aggodalmak, félelmek Önmagammal szemben, hiszen immár felelősséggel tartoztam érted. Vajon elég jó Anya leszek? Mindent meg tudok majd adni Neked? Vajon boldoggá, egészségessé és magabiztossá tudlak tenni? Rengeteg kétely zúdult a nyakamba, és én tettem a dolgomat immár félelemmel vegyes szeretettel.
Ezzel egyidőben jött el egy pont, egy jelentéktelennek tűnő apró pillanat, amikor először álltál ellen nekem. Az első “szárnypróbálgatásaiddal”, önálló akaratodat kinyilvánítva, szembefordultál velem, dacoltál, megkérdőjelezve még a szeretetemet is.
Hatalmas, szaggató fájdalom volt ez a szívemben, amit csak egy anya érezhet, amikor a gyermeke – akit a világon a legjobban szeret, és akiért az életét is odaadná -, elfordul tőle. Addig azt hittem, hogy mindent jól csinálok. Hittem, hogy jó szülő vagyok, bíztam benne, hogy elégedetté, boldoggá teszlek. És mégis…szaporodtak a dacos pillanatok, jószándékom félrecsúszott, és én nem értettem, hogy hol rontottam el. Keresgéltem a lelkemben és ekkor nyertek értelmet saját szüleim, általam is elutasított útmutatásai, melyeket most már látom, hogy ugyanilyen szándék vezérelt.
Ahogyan rádöbbentem, hogy hogyan állsz ellen nekem, megérintett mélyen az is, hogy hogyan élünk egy olyan világban, ahol az a természetes, hogy nincs közöttünk tisztelet. Ahol az anya türelmetlenül kiabál a gyermekével vagy éppen nem törődik vele, ahol a gyermek tiszteletlenül nyilatkozik a szüleiről, ahol folyamatos a harc, egymás meg nem hallgatása, a türelmetlenség, az erőszak, a megváltoztatni akarás… Ahol nincs egymásra figyelés és ahol ennek hiányát fájdalommal éljük meg.
Ahol mindennek jut tér, csak éppen a feltétel nélküli elfogadásnak és szeretetnek nem…
Mindeközben láttam egy „őrült” világ ámokfutását is, a sok katasztrófát, a tragédiákat, a veszteségeket, a betegségeket. Rádöbbentem, hogy mennyire rövid is az élet, és mégis milyen értéktelen, felesleges félreértések mentén megyünk el önmagunk és egymás mellett.
Amikor már a legmélyebben azt éreztem, hogy nincs megoldás, mert olyan erős a megmenteni akarásom, a fájdalmam, az egyetlen feloldozást a fájdalom elfogadása adta a szeretettel karöltve, hogy “nem tudlak megmenteni…”. A fájdalom az enyém, Te pedig ezt a fájdalmat utasítod el, nem pedig engem. Egyértelmű tehát, hogy nem értettük egymást. Mindketten “csak” jót akartunk” a másiknak.
Ma már látom, hogy gyermekként hogyan nem értetted a felnőttek küzdelmes világát ahhoz képest, ahogyan tapasztaltad a gyermeki világodban a nyugalmat, a békét, a harmóniát.
Tiszta a kép, Te is boldog akarsz lenni. Tehát ugyanúgy, mint én, most Te is keresed azt a boldogságot, amitől félsz, hogy nincs meg neked, mert valahol mélyen még mindig reménykedsz, hogy bizony létezik.
Kell, hogy Te is lásd, senki nem hibás sem maga, sem mások boldogtalansága miatt. Ahogyan én is, úgy Te is a saját fájdalmad elől menekülve akarod azt, hogy másoknak, így nekem is jobb legyen.
Most ezt a folyamatot látva már, hála van a szívemben, hogy az én szeretetem által Te is megláthatod a saját játékodat. A játékot, ami csak a forma, miközben mindent áthat a szeretet. Forduljunk újra egymás felé, de immár tisztelettel, megértéssel, türelemmel. Ez a finom kötelék, ez a csendes erő az, ami értelmet ad a létünknek, a tiszta szeretet.
A boldogság az itt és most ajándéka, és ennek a folyamatnak a megértésén keresztül újra meg tudod élni a végtelen szeretet és teljesség állapotát. Ekkor talán újra meglátod, hogy én mindig a legszebbet, a legtöbbet, a legjobbat szerettem volna nyújtani számodra, és minden látszólag fájdalmas tettem, útmutatásom, haragom mögött egy érzés dolgozott szüntelen: a mindent elsöprő szeretet. Közben az évek észrevétlenül tovaröppentek, fejemen a hajszálak egyre fehérebbek. Oly rövid az élet. Semmi mást nem viszünk magunkkal, ha menni kell, csak azt, ami a szívünkben van. Ezért egy célom van csupán Drága Gyermekem, hogy veled békében, harmóniában együtt lenni, és ezt az együtt töltött időt a legnagyobb szeretetben megélni.
Lehet, hogy pici zavart érzel most. De előbb-utóbb a te szívedben is megjelenik a béke, a csend. És mondd, ebben a csendben milyen köszöntő jelenhet meg benned? Mit tudnál mondani nekem az édesanyádnak? Van még értelme haragudni, elfordulni, ha minden fájdalom csupán egy egyszerű folyamat meg nem értéséből fakad? Te milyen értéket szeretnél majd továbbadni a gyermekednek? Mit szeretnél, hogy ő hogyan köszöntsön majd téged?…Ugye már tudod? Ne várd meg, amíg a te hajad is hófehér lesz! Csak szeress!
Én nagyon szeretlek,
Édesanyád
Ez nem csak egy fordított köszöntő. Ez egy ébresztő is egyben. Boldogságébresztő. Neked és mindenkinek. Ébresztő, mert csak így, együtt, egy új szemléletmóddal, nyitottsággal és egymásra figyeléssel vagyunk képesek valódi változást létrehozni a világban, egy valódi, tiszta értékrend mentén.
Ennek megélését kívánom Neked tiszta szívemből, szeretettel, Anyák napján.
Csattos Ilona
