Nyílt levelek Csiky – Szabó Tímeától Csattos Ilonához – 6. levél: Az utam a zéró önértékelésből a magabiztosságba

Ebben a történetben az önértékelésemről írok. Hogy a programjaid hatására, hogyan láttam meg a másoktól való függőségemet, hogy mennyire nem értékeltem azt, amit csinálok. Hogy mennyire nehéznek éltem meg az életet és ez a programjaid hatására, hogyan alakul azóta is könnyűvé és örömmel telivé.

Nyílt levelek Csiky – Szabó Tímeátől Csattos Ilonához – 6. levél: Az utam a zéró önértékelésből a magabiztosságba

Drága Ilike,

Ebben a történetben az önértékelésemről írok. Hogy a programjaid hatására, hogyan láttam meg a másoktól való függőségemet, hogy mennyire nem értékeltem azt, amit csinálok. Hogy mennyire nehéznek éltem meg az életet és ez a programjaid hatására, hogyan alakul azóta is könnyűvé és örömmel telivé.

Amióta az eszemet tudom azt láttam és tapasztaltam, hogy mindent csak kemény munkával, nehézségek árán és spórolással lehet elérni. Hogy mindenért keményen meg kell dolgozni.

Vagy, hogy mit miért nem lehet elérni, pontosan ezen roppant nehéz akadályok miatt. Már kisgyermekként azt tapasztaltam, hogy a szüleim nehéznek élték meg például a munkájukat, az építkezést, a párkapcsolatot, a szüleikkel és a velünk való kommunikációt és együttlétet, igazából az életük legtöbb történését. Ez abból derült ki számomra, hogy néhány utazást, szülinapot, családi összejövetelt kivéve nem is igazán emlékszem arra, hogy valaminek örültek volna, hogy lazák, vagy könnyedek lettek volna. Ha elkezdtem én is elégedetlenkedni, annyi volt a válasz, hogy vannak a világban nálam sokkal rosszabb sorsú emberek is.

De ez a válasz nekem sosem volt elég.

A programjaidon mutattál rá arra, hogy a szülői mintát lemásolva én is ugyanezzel a “nehéz az élet” felfogással tettem a dolgomat. Hogy emiatt a képtelenségemet éltem, a képességeim helyett.

A segítségeddel megláttam, hogy mennyire fontos volt nekem mások visszajelzése arról, hogy jól csinálom, hogy mennyire lassan és nehezen hoztam döntéseket. Hogy nem kockáztattam. Hogy féltem “hibázni”. Hogy ezekkel a gondolatokkal csak felmentettem magamat a saját életem irányításának felelőssége alól, ahelyett, hogy azt csináltam volna amit szeretek.

Emlékszem, hogy már nagyon fiatalon elkezdtem a nővéremre támaszkodni. Oda mentem ahová Ő, azt csináltam amit Ő, az Ő barátai lettek az én barátaim is. Később, amikor a tesóm kollégiumba ment, mindig találtam olyan barátot, vagy párt magamnak, aki segített a döntéseket meghozni és segített ha nehéz helyzetben voltam.

Emlékszem az általános iskola után azért választottam a közgazdasági vonalat, mert a nővérem is oda járt és így nem kellett saját döntést hoznom. Ezt valahogy biztonságosnak éreztem.

Nem mertem felvállalni azt, hogy én mit szeretnék, sőt ekkorra már olyannyira elfojtottam magamban, hogyha valaki megkérdezte volna, hogy mit szeretnék, őszintén nem tudtam volna rá válaszolni.

Egyfajta kettősséget éltem meg, hogy elvártam másoktól, hogy segítsenek, ugyanakkor meg sokszor nagyon zavart, ha meg akarták mondani, hogy mit csináljak. Tisztán emlékszem, hogy az alapprogram után teljes fordulatot vett az életem. Elmentem a nővéremhez és azt mondta nekem, hogy az volt a legszembetűnőbb, hogy előtte mindig mindenben kikértem a véleményét, nagyon bizonytalan voltam, az alapprogramod után pedig teljes magabiztossággal tudtam, hogy mit akarok, hogy mit kell tennem, a bizonytalanságom teljesen elillant.

Azt is megláttam, hogy teljes mértékig elvártam másoktól, hogy elismerjék azt amit teszek értük, közben pedig én nem értékeltem azt, amit tettem.

Annyira erős volt a szokás, hogy még akkor sem ismertem fel, hogy mennyire nem értékelem magam, amikor már majdnem kiszúrta a szememet.

Amikor a Siker, bőség programodon mondtad nekem, hogy hajlamos vagyok arra, hogy inkább másoknak adjak, magamtól pedig sajnálom a dolgokat, csak legyintettem rá. De nagyon hamar ráébredtem, hogy igazad van. Észrevettem, hogy amíg a gyermekeimmel, a férjemmel, a barátaimmal vagy bármelyik ismerősömmel kapcsolatos dolgokat intéztem, a legnagyobb szeretettel, lelkesedéssel tudtam megtenni, hogy nekik jó legyen. De amint magamra került a sor, hogy én mit szeretnék, nekem mi lenne a fontos, akkor rögtön bekapcsolt a szokás és már le is mondtam a vágyaimról. Az életemnek erre a részére még mindig közömbös voltam.

Illetve lenéztem magamat azért, hogy én “csak” egy anya, feleség és háziasszony vagyok.

Rendkívül zavart, hogy mellette nincsen valami szuper munkám, amivel bizonyíthatnám, hogy én is érek valamit. Még mindig nem az volt bennem, hogy nekem mi lenne a jó, hogy valójában mit is szeretnék, hanem, hogy mit kellene tennem azért, hogy mások erősnek, jónak, pozitív példának, stb lássanak. Mindemellett a sikereimnek, amiket elértem (diploma, szuper fizetés, gyönyörű, egészséges gyerekek, szuper családcentrikus férj és még hosszasan sorolhatnám) nem tudtam igazán örülni, nem igazán tudtam velük mit kezdeni.

Igazából sikertelennek, értéktelennek éreztem magam.

A programjaidnak és a beszélgetéseinknek köszönhetően sikerült megszabadulnom a közömbösségemtől és most már a magabiztosságomat élem az életemnek ezen a területén is. Tudom, hogy mit szeretnék és teszek is érte. Megszűnt bennem az, hogy másoktól várjam el, hogy értékeljék azt, amit értük teszek, hogy értékeljék a munkámat, vagy megmondják mit tegyek, hogy anya, feleség és háziasszony vagyok, egyszerűen csak tudom, hogy jól csinálom és elvárások nélkül, szeretettel teszem a dolgomat. A legviccesebb az egészben, hogy azóta kívülről, a környezetemtől is folyamatosan kapom vissza a pozitív visszajelzéseket.

Folyamatosan veszi át az életem minden területén az elégedetlenség, az elvárásokkal teliség helyét a nyugalom, a béke, a szeretet, az elfogadás, a könnyedség. Érzem, ahogy hullik le rólam az összes álarcom, ami akadályozott abban, hogy a valódi Önmagamat éljem.

Hálásan köszönöm, hogy itt vagy és segítesz nekem ebben.

Szeretlek és köszönöm!

Maradok tisztelettel a barátod:

Csiky-Szabó Tímea

(Folytatás következik…)

Minden jog fenntartva. Az oldalon szereplő információk, fotók felhasználása, bármilyen formában való újraközlése a pontos forrás, Csattos Ilona nevével, illetve https://csattosilona.hu megjelölésével lehetséges.
Copyright 2019. Csattos Ilona, csattosilona.hu

Tarts velem!

Iratkozz fel hírlevelemre, és megmutatom Neked a tudatossághoz vezető utat!

Tarts velem!

Iratkozz fel hírlevelemre, és segítek, hogy megtaláld a tudatossághoz vezető utat!