Drága Ilike! Néhány héttel ezelőtt megfáztam és előjött a szokásos felnőttkori asztmám. Életemben először fordult elő, hogy tényleg megengedtem, hogy a testi tünet és a hozzá kapcsolódó félelmem attól, hogy befulladok ott legyen. Elkezdtem a félelem helyett arra összpontosítani, hogy mit is szeretnék helyette, azaz, hogy szeretnék levegőt kapni és meggyógyulni. Először elkezdtem belélegezni mélyen, …
Mindig mondtad, hogy sokszor a legegyszerűbb történésekben, szituációkban pereghet le az életünk egyetlen pillanat alatt, ahol meglátjuk a generációs érzelmi örökségünket, ami megakadályozza, hogy úgy éljünk és azt tegyünk, amit valójában szeretnénk.
Az adásban rejlő öröm egyre inkább vette át a rossz érzések helyét, és mára a legnagyobb élvezettel vagyok képes adni mindenféle elvárások nélkül. Nem üti fel a fejét a régi, rossz szokás; nem hiszek semmit a folyamatról, csak teljes szívből élvezem.
Neked és a szuper programjaidnak köszönhetően látom, hogy már egészen kicsi gyermekkoromban a közömbösségembe menekültem a szüleim és a környezetemben élők érzelmi kiáramlása elől. Most látom mekkora ára volt a közömbösségemnek. A gyerekkorom és a fiatal felnőttkorom veszett el a nagy semmiben.
Ebben a levelemben arról szeretnék írni, hogy látom magam, látom azt a kisgyermeket, aki érzi, hogy a körülötte lévők mekkora elutasításban élnek és csak szeretné, hogy mindenki lássa és tudja, hogy a világ másképpen van. A találkozásunknak köszönhető, hogy most már el tudom fogadni ezt és csak erősödik bennem a tudat, hogy segítsek, ne pedig meneküljek, mint kisgyermekként, vagy mielőtt találkoztunk, felnőttként.
Programról programra egyre többet láttam meg a korábbi életem hamisságából, és ezzel párhuzamosan mutattad meg az igazi énemet, a bennem rejlő erőt, és azt, hogy semmi nem történik rajtam kívül abból, amit megélek.
“A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.” Ezt a mondatot sokszor hallottam tőled. Eljött a pillanat, amikor igazán megértettem a lényegét, a saját életemre vonatkozóan.
Egy szót írok neked, amiben olyasvalamit foglaltál nekem össze, amit minden embernek mintegy ,,belső ruhadarabként” kellene a szívén hordania. Ez a szó a tisztelet. Nem a hármas táborban döntöttem az életem – és természetesen annak minden egyes részének – tisztelete mellett, de ott kristályosodott ki a legtisztábban az alázat elemi szintű szerepe.
Ebben a levélben arról írok, hogy a segítségeddel hogyan láttam meg, hogy a gyermekeimet és a férjemet használtam felmentésnek, ha elakadtam, vagy bele sem kezdtem a céljaim megvalósításába.
A veled való találkozásom óta fantasztikus ez az egész változás, amiben benne vagyok.
A karanténon keresztül mesélem el, hogy konkrétan a férfiakhoz milyen ismétlődő érzelmi játszmákat ismertem fel. Ezek felfedezése meghatározóak voltak abban, hogy a karantén által generált nem valós félelmeim valóban mindörökké köddé váltak.
KAPCSOLAT
Kérdésed van?
Megosztanád történetedet?
Írd meg bátran!
HÍRLEVÉL
Copyright © Csendo Kft.
A weblap tartalmának engedély nélküli felhasználása, másolása vagy publikálása a szerző írásbeli beleegyezése nélkül tilos.
Iratkozz fel hírlevelemre, és segítek, hogy megtaláld a tudatossághoz vezető utat!
