Ezerarcú tudatosság...

Mindig mondtad, hogy sokszor a legegyszerűbb történésekben, szituációkban pereghet le az életünk egyetlen pillanat alatt, ahol meglátjuk a generációs érzelmi örökségünket, ami megakadályozza, hogy úgy éljünk és azt tegyünk, amit valójában szeretnénk.
Az adásban rejlő öröm egyre inkább vette át a rossz érzések helyét, és mára a legnagyobb élvezettel vagyok képes adni mindenféle elvárások nélkül. Nem üti fel a fejét a régi, rossz szokás; nem hiszek semmit a folyamatról, csak teljes szívből élvezem.
Neked és a szuper programjaidnak köszönhetően látom, hogy már egészen kicsi gyermekkoromban a közömbösségembe menekültem a szüleim és a környezetemben élők érzelmi kiáramlása elől. Most látom mekkora ára volt a közömbösségemnek. A gyerekkorom és a fiatal felnőttkorom veszett el a nagy semmiben.
Ebben a levelemben arról szeretnék írni, hogy látom magam, látom azt a kisgyermeket, aki érzi, hogy a körülötte lévők mekkora elutasításban élnek és csak szeretné, hogy mindenki lássa és tudja, hogy a világ másképpen van. A találkozásunknak köszönhető, hogy most már el tudom fogadni ezt és csak erősödik bennem a tudat, hogy segítsek, ne pedig meneküljek, mint kisgyermekként, vagy mielőtt találkoztunk, felnőttként.
Programról programra egyre többet láttam meg a korábbi életem hamisságából, és ezzel párhuzamosan mutattad meg az igazi énemet, a bennem rejlő erőt, és azt, hogy semmi nem történik rajtam kívül abból, amit megélek.
"A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve." Ezt a mondatot sokszor hallottam tőled. Eljött a pillanat, amikor igazán megértettem a lényegét, a saját életemre vonatkozóan.
Egy szót írok neked, amiben olyasvalamit foglaltál nekem össze, amit minden embernek mintegy ,,belső ruhadarabként” kellene a szívén hordania. Ez a szó a tisztelet. Nem a hármas táborban döntöttem az életem - és természetesen annak minden egyes részének - tisztelete mellett, de ott kristályosodott ki a legtisztábban az alázat elemi szintű szerepe.
Ebben a levélben arról írok, hogy a segítségeddel hogyan láttam meg, hogy a gyermekeimet és a férjemet használtam felmentésnek, ha elakadtam, vagy bele sem kezdtem a céljaim megvalósításába. A veled való találkozásom óta fantasztikus ez az egész változás, amiben benne vagyok.
A karanténon keresztül mesélem el, hogy konkrétan a férfiakhoz milyen ismétlődő érzelmi játszmákat ismertem fel. Ezek felfedezése meghatározóak voltak abban, hogy a karantén által generált nem valós félelmeim valóban mindörökké köddé váltak.
Ebben a levélben egy történetet írok meg neked egy fiúról, aki egyébként nagyon sok másikkal behelyettesíthető lenne az életemben, mert ugyanazt a történetet görgettem magam előtt rengeteg ideig, csak a szereplők, a nevek és a helyek változtak. Itt viszont már ismertelek téged, és végre nem ugyanazzal a lendülettel szálltam ki az események sorából, mint amivel korábban újra és újra.

Tarts velem!

Iratkozz fel hírlevelemre, és segítek, hogy megtaláld a tudatossághoz vezető utat!