Ezerarcú tudatosság...

Mindig mondtad, hogy sokszor a legegyszerűbb történésekben, szituációkban pereghet le az életünk egyetlen pillanat alatt, ahol meglátjuk a generációs érzelmi örökségünket, ami megakadályozza, hogy úgy éljünk és azt tegyünk, amit valójában szeretnénk.
Az adásban rejlő öröm egyre inkább vette át a rossz érzések helyét, és mára a legnagyobb élvezettel vagyok képes adni mindenféle elvárások nélkül. Nem üti fel a fejét a régi, rossz szokás; nem hiszek semmit a folyamatról, csak teljes szívből élvezem.
Neked és a szuper programjaidnak köszönhetően látom, hogy már egészen kicsi gyermekkoromban a közömbösségembe menekültem a szüleim és a környezetemben élők érzelmi kiáramlása elől. Most látom mekkora ára volt a közömbösségemnek. A gyerekkorom és a fiatal felnőttkorom veszett el a nagy semmiben.
Ebben a levelemben arról szeretnék írni, hogy látom magam, látom azt a kisgyermeket, aki érzi, hogy a körülötte lévők mekkora elutasításban élnek és csak szeretné, hogy mindenki lássa és tudja, hogy a világ másképpen van. A találkozásunknak köszönhető, hogy most már el tudom fogadni ezt és csak erősödik bennem a tudat, hogy segítsek, ne pedig meneküljek, mint kisgyermekként, vagy mielőtt találkoztunk, felnőttként.
Programról programra egyre többet láttam meg a korábbi életem hamisságából, és ezzel párhuzamosan mutattad meg az igazi énemet, a bennem rejlő erőt, és azt, hogy semmi nem történik rajtam kívül abból, amit megélek.
"A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve." Ezt a mondatot sokszor hallottam tőled. Eljött a pillanat, amikor igazán megértettem a lényegét, a saját életemre vonatkozóan.
Egy szót írok neked, amiben olyasvalamit foglaltál nekem össze, amit minden embernek mintegy ,,belső ruhadarabként” kellene a szívén hordania. Ez a szó a tisztelet. Nem a hármas táborban döntöttem az életem - és természetesen annak minden egyes részének - tisztelete mellett, de ott kristályosodott ki a legtisztábban az alázat elemi szintű szerepe.
Ebben a levélben arról írok, hogy a segítségeddel hogyan láttam meg, hogy a gyermekeimet és a férjemet használtam felmentésnek, ha elakadtam, vagy bele sem kezdtem a céljaim megvalósításába. A veled való találkozásom óta fantasztikus ez az egész változás, amiben benne vagyok.
A karanténon keresztül mesélem el, hogy konkrétan a férfiakhoz milyen ismétlődő érzelmi játszmákat ismertem fel. Ezek felfedezése meghatározóak voltak abban, hogy a karantén által generált nem valós félelmeim valóban mindörökké köddé váltak.
Ebben a levélben egy történetet írok meg neked egy fiúról, aki egyébként nagyon sok másikkal behelyettesíthető lenne az életemben, mert ugyanazt a történetet görgettem magam előtt rengeteg ideig, csak a szereplők, a nevek és a helyek változtak. Itt viszont már ismertelek téged, és végre nem ugyanazzal a lendülettel szálltam ki az események sorából, mint amivel korábban újra és újra.
A jelenlegi karanténban közel 60 napja vagyunk összezárva a kedvesemmel. Két éve vagyunk együtt és talán sosem érzékeltem ilyen erővel, vagy mondjuk úgy, sosem volt ennyire erős az elfogadásom felé, vele kapcsolatban. Gondoltam leírom neked.
Azt kívánom, bár mindenki úgy értené ezeket a szavakat, mint ahogyan én és azok, akik már rálátást kaptak az igazi önmagukra, és a jelenlétet nem kevernék össze azzal, amit arról hallottak. A legfőbb ideje annak, hogy a leírhatatlant megtapasztalja mindenki, és az emberiség többre is rájöjjön annál a nyilvánvaló ténynél, hogy nem jól él. Még azon is túljutva, hogy lehet jól élni. Totálisan jól.

Tarts velem!

Iratkozz fel hírlevelemre, és megmutatom Neked a tudatossághoz vezető utat!

Tarts velem!

Iratkozz fel hírlevelemre, és segítek, hogy megtaláld a tudatossághoz vezető utat!