Miért késlekedik a globális megvilágosodás, vagyis mi, emberek miért nem ébredünk rá, hogy békében kellene élnünk egymással és a környezetünkkel is? A válaszod döbbentett rá, hogy a legcsekélyebb elvárás is türelmetlenség. Vagyis a türelmetlenségemmel pontosan akadályozom én is azt, amit szeretnék, nem pedig előremozdítom.
Tudom a célom, haladok felé, és bármi történik közben, értem történik. Megérdemlem a bőséget minden téren. Jár neked, jár nekem, jár mindenkinek, aki megszületett. Azt sem felejtem el, amit a bizalomról mondtál: az alapja mindennek. Anélkül nincs tudatosság, hiszen én irányítok – ez a leghatalmasabb bizalom.
Egész végig azt hittem, hogy az csak a kiváltságos embereknek adatik meg, hogy mindig jól érezzék magukat. Vagyis az, hogy abszolút boldogok legyenek. Erre jöttél te, és ki merted mondani, amire mindig is vágytam. Kimondtad, sőt átadtad, hogy van teljes élet. Lemondások nélkül. Képviselted azt, amit mondtál, méghozzá a saját életeddel – maradéktalanul.
Amíg az ember szokásos módon gondolkodik, addig semmilyen téren nem tud felelősséget vállalni. Természetesen félni nem kell, hiszen a félelem félelmet szül, de a valódi tudatosságban mindig látod, hogy hogyan tudsz odafigyelni és megtenni mindent az adott pillanatban.
A jelenlegi körülmények között napról napra nagy kihívás, hogy a jelenben, tudatosan, nyugodtan élj. Teljesen normális, ha a múlt szokásai újból ismétlődnek és nehezebbnek tűnik talpon maradni. Ahhoz, hogy a tudatosságot minél könnyebben részévé tudd tenni a mostani hétköznapoknak, összegyűjtöttem pár konkrét lépést.
Akár a hagyományos látásmóddal, a szokásos érzelmeidbe és gondolatvilágodba belefeledkezve, akár figyelemmel Önmagadra és tudatosan élsz, a világban jelenleg tomboló félelmeket Te is tapasztalhatod testi szinten. Természetes, hogy mások félelmei is hatnak rád, hiszen a félelem a Te életedben is sejtszinten jelen van.
Egész végig azt hittem, hogy az csak a kiváltságos embereknek adatik meg, hogy mindig jól érezzék magukat. Vagyis az, hogy abszolút boldogok legyenek. Erre jöttél te, és ki merted mondani, amire mindig is vágytam. Kimondtad, sőt átadtad, hogy van teljes élet. Lemondások nélkül. Képviselted azt, amit mondtál, méghozzá a saját életeddel – maradéktalanul.
Ahhoz, hogy talpon maradj, tudomásul kell venned, hogy vannak élethelyzetek, amelyek – attól még, hogy tudatos vagy – hatnak az életedre. Amit tenned kell, az az elfogadás. Elfogadni azt, hogy a régi életünk eredménye az, ami most létrejött, ami most történik. Most van itt az ideje annak, hogy Te és az egész emberiség egyaránt ráébredjen erre, megtanulja az alkalmazkodást a helyzethez, és kompromisszumképes legyen.
A veszély az valós, de nem félni kell tőle, hanem odafigyelni és megtenni mindent, amit csak az adott pillanatban tudsz. A valódi tudatosság a valódi felelősségvállalás, amely arról szól, hogy minden pillanatban felméred, hogy a jelen helyzet milyen tetteket kíván meg tőled.
A betegség úgy lett a legjobb barátom, hogy alázattal megengedtem a múltam összes ismétlődő nőietlen viselkedését. Megengedtem, hogy ,,rosszul csináltam”. Túljutottam azon, hogy hibát követtem volna el én, vagy bárki más, hiszen nem tudtam , hogy lehet másképpen is élni. Nem ítéltem és nem sajnáltam tovább a nőt, ennek következtében magamról sem képzelegtem, mint egy bármilyen jelzőkkel illethető, fogalmiasított nem képviselőjéről. Megéltem és élem azóta is a nőt.
KAPCSOLAT
Kérdésed van?
Megosztanád történetedet?
Írd meg bátran!
HÍRLEVÉL
Copyright © Csendo Kft.
A weblap tartalmának engedély nélküli felhasználása, másolása vagy publikálása a szerző írásbeli beleegyezése nélkül tilos.
Iratkozz fel hírlevelemre, és segítek, hogy megtaláld a tudatossághoz vezető utat!
