Barbi

Azt kívánom, bár mindenki úgy értené ezeket a szavakat, mint ahogyan én és azok, akik már rálátást kaptak az igazi önmagukra, és a jelenlétet nem kevernék össze azzal, amit arról hallottak. A legfőbb ideje annak, hogy a leírhatatlant megtapasztalja mindenki, és az emberiség többre is rájöjjön annál a nyilvánvaló ténynél, hogy nem jól él. Még azon is túljutva, hogy lehet jól élni. Totálisan jól.

Hallottam tőled jópár alkalommal az előadásaidon, hogy ahhoz, hogy valami új épüljön az életemben, össze kell, hogy omoljon az azzal kapcsolatos régi, szokásos elképzelésem. Megkérdeztem magamtól: most tényleg félned és pánikolnod kell attól, hogy most mi lesz? Ebben a helyzetben hogyan tovább? Hogy fogok ebből kijönni? 

Nagyon sok embertől hallottam a táboraidban visszacsengeni ugyanazt a kérdést, amit egyszer én is feltettem neked Szajolban. ,,Ilike, akkor igazából senki sem őszinte?” Mosolyogtál, és mondtad, hogy amíg ilyen mélységekig le nem nyúlnak, és az álarcaikat még önmaguk előtt is viselik az emberek, addig jól mondom, senki nem őszinte.