Csengi

Az adásban rejlő öröm egyre inkább vette át a rossz érzések helyét, és mára a legnagyobb élvezettel vagyok képes adni mindenféle elvárások nélkül. Nem üti fel a fejét a régi, rossz szokás; nem hiszek semmit a folyamatról, csak teljes szívből élvezem.

Programról programra egyre többet láttam meg a korábbi életem hamisságából, és ezzel párhuzamosan mutattad meg az igazi énemet, a bennem rejlő erőt, és azt, hogy semmi nem történik rajtam kívül abból, amit megélek.

Egy szót írok neked, amiben olyasvalamit foglaltál nekem össze, amit minden embernek mintegy ,,belső ruhadarabként” kellene a szívén hordania. Ez a szó a tisztelet. Nem a hármas táborban döntöttem az életem – és természetesen annak minden egyes részének – tisztelete mellett, de ott kristályosodott ki a legtisztábban az alázat elemi szintű szerepe.

Ebben a levélben egy történetet írok meg neked egy fiúról, aki egyébként nagyon sok másikkal behelyettesíthető lenne az életemben, mert ugyanazt a történetet görgettem magam előtt rengeteg ideig, csak a szereplők, a nevek és a helyek változtak. Itt viszont már ismertelek téged, és végre nem ugyanazzal a lendülettel szálltam ki az események sorából, mint amivel korábban újra és újra.

Miért késlekedik a globális megvilágosodás, vagyis mi, emberek miért nem ébredünk rá, hogy békében kellene élnünk egymással és a környezetünkkel is? A válaszod döbbentett rá, hogy a legcsekélyebb elvárás is türelmetlenség. Vagyis a türelmetlenségemmel pontosan akadályozom én is azt, amit szeretnék, nem pedig előremozdítom.

Tudom a célom, haladok felé, és bármi történik közben, értem történik. Megérdemlem a bőséget minden téren. Jár neked, jár nekem, jár mindenkinek, aki megszületett. Azt sem felejtem el, amit a bizalomról mondtál: az alapja mindennek. Anélkül nincs tudatosság, hiszen én irányítok – ez a leghatalmasabb bizalom.

Egész végig azt hittem, hogy az csak a kiváltságos embereknek adatik meg, hogy mindig jól érezzék magukat. Vagyis az, hogy abszolút boldogok legyenek. Erre jöttél te, és ki merted mondani, amire mindig is vágytam. Kimondtad, sőt átadtad, hogy van teljes élet. Lemondások nélkül. Képviselted azt, amit mondtál, méghozzá a saját életeddel – maradéktalanul.