Timi

Drága Ilike! Mielőtt veled találkoztam, úgy éltem az életemet, hogy sokszor azt láttam, elvesznek tőlem valamit. A szüleim a választás lehetőségét, a munkahelyem a szabadidőmet, a párom egy új kapcsolat lehetőségét, a gyermekeim az esélyt, hogy megvalósíthassam önmagamat, a betegségem pedig az egészséges élet lehetőségét.   Megláttam, hogy a figyelmem a legtöbbször csak ezen gondolatok …

Nyílt levelek Csiky – Szabó Tímeától Csattos Ilonához – 13. levél: A szeretet, a változás útján Read More »

Drága Ilike! Néhány héttel ezelőtt megfáztam és előjött a szokásos felnőttkori asztmám. Életemben először fordult elő, hogy tényleg megengedtem, hogy a testi tünet és a hozzá kapcsolódó félelmem attól, hogy befulladok ott legyen. Elkezdtem a félelem helyett arra összpontosítani, hogy mit is szeretnék helyette, azaz, hogy szeretnék levegőt kapni és meggyógyulni. Először elkezdtem belélegezni mélyen, …

Nyílt levelek Csiky – Szabó Tímeától Csattos Ilonához – 12. levél: Egészség vagy betegség Read More »

Mindig mondtad, hogy sokszor a legegyszerűbb történésekben, szituációkban pereghet le az életünk egyetlen pillanat alatt, ahol meglátjuk a generációs érzelmi örökségünket, ami megakadályozza, hogy úgy éljünk és azt tegyünk, amit valójában szeretnénk.

Neked és a szuper programjaidnak köszönhetően látom, hogy már egészen kicsi gyermekkoromban a közömbösségembe menekültem a szüleim és a környezetemben élők érzelmi kiáramlása elől. Most látom mekkora ára volt a közömbösségemnek. A gyerekkorom és a fiatal felnőttkorom veszett el a nagy semmiben.

Ebben a levelemben arról szeretnék írni, hogy látom magam, látom azt a kisgyermeket, aki érzi, hogy a körülötte lévők mekkora elutasításban élnek és csak szeretné, hogy mindenki lássa és tudja, hogy a világ másképpen van. A találkozásunknak köszönhető, hogy most már el tudom fogadni ezt és csak erősödik bennem a tudat, hogy segítsek, ne pedig meneküljek, mint kisgyermekként, vagy mielőtt találkoztunk, felnőttként.

“A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.” Ezt a mondatot sokszor hallottam tőled. Eljött a pillanat, amikor igazán megértettem a lényegét, a saját életemre vonatkozóan.

Ebben a levélben arról írok, hogy a segítségeddel hogyan láttam meg, hogy a gyermekeimet és a férjemet használtam felmentésnek, ha elakadtam, vagy bele sem kezdtem a céljaim megvalósításába.
A veled való találkozásom óta fantasztikus ez az egész változás, amiben benne vagyok.

Ebben a történetben az önértékelésemről írok. Hogy a programjaid hatására, hogyan láttam meg a másoktól való függőségemet, hogy mennyire nem értékeltem azt, amit csinálok. Hogy mennyire nehéznek éltem meg az életet és ez a programjaid hatására, hogyan alakul azóta is könnyűvé és örömmel telivé.

A mostani levelemben arról írok, hogy a programjaid hatására, hogyan láttam meg, hogy hogyan működtem anyaként, hogyan neveltem a gyermekeimet. Illetve, hogy most a segítségednek köszönhetően, hogyan vagyok képes elfogadással, szeretettel támogatni őket, segíteni nekik abban, hogy önmaguk lehessenek. Ebben a részben a lányommal való kapcsolatomat fogom elmesélni. A múltat és a jelent. 

A mai levelem az emberekkel és életem történéseivel kapcsolatos érzelmeimről fog szólni, hogy a programjaidnak köszönhetően hogyan és mikor lettem tudatos ezekre a negatív érzelmekre és váltam képessé elfogadással, szeretettel reagálni, a megszokottól eltérően.