Nyílt levelek Rőczei Csengétől Csattos Ilonához – Bevezető: Élvezni minden pillanatot
Kedves Ilike!
Mindenkinek tudnia kell, hogy azon a ponton, amin nem visz túl sem tudomány, sem misztikum, megjelensz te, és minden kérdést megválaszolva eljuttatod az embereket a valódi válaszig: önmagukig. Úgy érzem, megérett rá a modern kori ember, hogy ne csak technikailag, hanem lelkileg is felnőjön. Tudatosítani szeretném az írásaimon keresztül, hogy aki te vagy, már rég megelőzte a korát. Az vagy, aki képes az ideig-óráig lelkesítő beszédek megtartása helyett ténylegesen megváltoztatni életeket – feltéve persze, ha az élet gazdája nyitott, és úgy figyel, ahogyan te mondod.
Túl van ez már azon, amit az emberi elme képes felfogni, és a tudomány csak azért nem jegyzi még, mert túlszárnyalja a jelenlegi határait. Szavak pedig nincsenek rá, mert minden, ami fizikai, ebből ered – nem pedig ez ered a szavakból. Te mégis elmagyarázod, hogy kell ,,csinálni”, hogy ,,csinálódás” helyett megtörténjen az emberekkel.
Az én történetem a totális bizonyítéka annak, hogy amit átadsz, valós. Ebből osztok meg részleteket, hogy mindenki rájöjjön: nagyon könnyű egy igazán, mélységeiben boldog életet élni, és bárki képes rá, aki emellett dönt. A boldogság pedig nem ,,alkuképes”. Nem az, amit elképzelünk róla, és csak azért lehet így hívni, mert egy másodperc töredékéig sincs benne rossz érzés. Az egyetlen hiteles ember vagy, akivel találkoztam, és éli ezt. Egyszerűen mindenkinek fel kell fedeznie ezt a tudást – és téged mint tiszta forrást.
Mindig hálás leszek neked a figyelmemért, ami maga az életem.
Köszönöm Ilike!
R. Csenge
Nyílt levelek Rőczei Csengétől Csattos Ilonához – 1. levél
Kedves Ilike!
A jelenben gyakran ragadok tollat, és írom le, éppen mi az a fontos történés, ami újabb értékkel, mélyebb megéléssel ajándékoz meg. Ösztönösen Neked címzem ezeket az írásaimat, mert benned leltem arra a megértő Mesterre, aki elindított ezen az úton, és akire mindig számíthatok. Ezeket a leveleket már gyűjtöm egy ideje, és most szeretném megosztani Veled és azokkal a csodálatos emberekkel is, akik szintén feltették a kérdést egyszer: miért élek?
A cél: élvezni minden pillanatot
Elsőre hihetetlennek tűnhet, pedig te már az alapoknál rámutatsz: pillanat valójában csak egy létezik. Ez a pillanat a most pillanata. Ölthet milliónyi különböző formát, idézhetjük benne a letűnt emlékeket; megjeleníthetjük a még meg sem született, jövőbeli eseményeket; láthatjuk letisztultan, igaz valójában – az mind ugyanaz az egy pillanat marad, ami most van.
A pillanat maga az idő illúziója az időtlenségben. Látszólag haladunk, telik az idő – valójában az állandóság folyamatos erejéből táplálkozva fodrozódik, változik a formai felszín. Ezt tükrözik a napszakok, az évszakok, az időjárás is.
Mikor az emberek azt mondják, minden pillanatot nem lehet élvezni, belül nevetek. Persze nem rajtuk, hanem azon, hogy ez egy önbecsapás, amiben én is fogva tartottam magam régen. Az egyetlen ,,trükk” benne: nem sok pillanat van, hanem csak egy. És azt az egyet is maga az élvezet, a szeretet élteti. Nem lehet nem élvezni. Legfeljebb illúzióban élni.
Amint megláttattad velem, hogy a pillanat rajtam keresztül formálódik, és ez sosem történhet a múltban vagy a jövőben, csakis itt és most, magától értetődővé vált, miért is ez a természetes létformám: jelen lenni és ebben a szeretetben létezni. Mondanám, hogy élvezni a pillanatot, de az a szeretetben magától feloldódik, megtörténik.
Esedezve szaladgálnak az emberek ahhoz, aki megmondja nekik, hogyan oldjanak meg egy problémát, majd a következő problémájukat is ,,elviszik” megnézetni. Valójában egy tudattalan kérdéssel rohannak fel-alá fejetlenül: hogyan élvezhetném az életem minden egyes pillanatát? Érdekes, hogy egy komplett hedonista világ sem válaszolja meg ezt a kérdést. Sem egyik elégedetlen ember a másik elégedetlennek. Egyértelmű, hogy nem is fogja, mert a felszínen csak a látszatmegoldások egere kapargál.
Hálás vagyok, hogy ezzel szemben a te bölcsességed mélysége, végtelenbe vesző, megfoghatatlan ereje ennyire leegyszerűsítette az élet képletét. Meríthetek – és merítek is – belőled mindennap, mert hihetetlen kitartással teremtettél stabilitást magadnak. Élvezhetek ugyanígy én is minden egyes pillanatot, hiszen egyetlen pillanatban vagyok mindaz, ami történik.
A Jelen.
Köszönöm Ilike!
R. Csenge
(Folytatás következik…)
