“Drága Szüleim!

Ma gyermeknap van. Ilyenkor édességet, játékot, vidám programokat szoktatok adni nekem, ma mégis valami mást kérek: azt, hogy hallgassatok meg. Sokszor úgy érzem, csak velem vagytok, de valójában nem figyeltek rám. Sokszor pedig Ti hiszitek azt, hogy azért mert kicsi vagyok, nem figyelek, és nem értem a felnőttek világát. Gyakran fogalmazódnak meg bennem kimondatlan szavak, ezért ma – pár évesen – szeretném elmondani nektek, hogy én hogyan élek, az én belső világom mit rejt. Kérlek, figyeljetek.

Nem kértem, hogy jöjjek, de megfogantam és ti fogadtatok. Világrajöttem. Sejtjeimben és emlékeimben él, ahogyan puha érintéseitekkel, féltő mozdulataitokkal körülöleltek. Előttem van az arcotok, ahogyan rámmosolyogtok, érzem az érzést, ahogyan óvtok. Bennem él sok szép villanás, és az élmény, hogy teljes és boldog vagyok.

Amikor megszülettem, nekem minden úgy volt tökéletes, ahogyan volt. Ezért nekem mindig annyi és úgy elég, amennyit és ahogyan az adott pillanat tartogat. A kép, hogy milyen környezetre van szükségem, hogy mennyi az elég, amitől jól érzem magam, csak bennetek él. Én mindent boldogan fogadok, amit ti jó érzéssel adtok, de sosem kérem, hogy erőtökön felül, rossz érzésekkel teljesítsetek. Nem foglalkozom a múlttal, nem foglalkozom a jövővel, kizárólag a jelen szépsége varázsol el. Nincsenek gondjaim, csak a szeretetetek fontos számomra.

Mégis, sokszor tapasztalok furcsa, ismeretlen érzéseket magam körül, felőletek. Egyre többször lepődöm meg a viselkedéseteken. Egyre gyakrabban akarjátok megmondani, hogy mit és hogyan csináljak, nem hagyva időt, hogy megtanuljam, hogy nekem hogyan jó. Máskor pedig teljesen magamra hagytok, amikor iránymutatásra lenne szükségem.

Tudom, érzem, hogy szerettek nagyon, de a félelmeitek, aggódásaitok, feszültségeitek, figyelmetlenségetek olykor nagy erővel hatalmasodnak fölém. Gyakran jelenik meg bennem, hogy talán nem is vagyok jó helyen…Máskor pedig nem értem, hogy ha én látom azt, hogy csak a nyugalom, a harmónia, és a boldogság létezik, akkor ti miért nem látjátok?

Amikor nem értem a világotokat, valójában olyankor védekezem és állok ellen Nektek. Mindent megteszek a magam módján, amit csak tudok azért, hogy rávegyelek Titeket, hogy vegyétek észre, hogy mit csináltok. Így mutatok tükröt, hogy minden rendben lenne, ha azzal foglalkoznátok, amit szeretnétek, és nem arra figyelnétek, hogy hogyan szabaduljatok meg attól, amiben nem érzitek jól magatokat.

Kérlek figyeljetek rám, és lássátok, hogy én még látok…teljességet, boldogságot, egyszerűséget, szépséget. Kérdezzetek és hallgassatok meg, hogy szerintem hogyan van a világ. Fogadjátok el tőlem, hogy itt vagyok és mutatom nektek az örömöt, a szeretetet, az élet élvezetét. Hangolódjatok rám, és adjatok magatoknak türelmet, időt és figyelmet, hogy ebben a boldogságban Ti is pillanatról pillanatra, napról-napra kibontakozzatok. Gyermeknap alkalmából mindössze ennyit kívánok.

Szeretlek Titeket!”

E gyermek szavai valójában a te szavaid is.

Te is, amikor gyermek voltál, pontosan így élted meg a szüleid érzelmi világát, működését. A gyermeknap a Te ünneped is és minden ember ünnepe, hiszen mindenki valakinek a gyermeke és mindenki az egész világon ugyanannak a folyamatnak az eredményeként zárta le a teljességét: a boldogság tisztánlátását, a jelen élvezetének képességét. Ez az, amire mindig is emlékszel a boldogság keresése közben, innen ered a boldogságtudatod, csak elfelejtetted, hogy milyen az.

Ma is ugyanaz a kisgyermek vagy belül, aki tud mindent, csak nem vagy rá tudatos. Amikor ösztönösen arra figyelsz, amit szeretnél, felszabadultan és vidáman, észre sem veszed, hogy milyen könnyedén valósítod meg azt. Ekkor is a benned élő kisgyermeki éned öröme valósítja meg az elképzeléseidet. Nem kell hát arra törekedned, hogy visszamenj a gyermekkorba, hogy újra gyermekként élhess. Nem elfelejtetted a gyermeki felhőtlenséget és örömöt, csak lezártad magad elől ezt az állapotot a védekezéseddel és az ellenállásoddal.

Arra figyelj, amit szeretnél, ne pedig annak hiányára. Mert mindig az van, amire figyelsz. A felnőttekkel ellentétben a gyermekek még tudják ezt, éppen úgy, ahogyan benned is megvan ez a tudás. Az a gyermek, aki boldog volt akkor, most is itt és most van benned. Kezdj el örömmel a régi gondolataid nélkül figyelni magadra és a dolgodra, mint a kisgyermek, és megnyilvánulását azonnal felfedezed, észreveszed. Csak figyelj!

Örömteli, felhőtlen “belső”-gyermeknapot kívánok szeretettel,

Csattos Ilona

www.csattosilona.hu