Drága Ilike!
Hálával ülök itt és írom Neked e levelet. Nem csak a februári Tudatos Élet Táborban tapasztaltakat szeretném megosztani Veled, hanem az első Alap tanfolyamtól kezdem amin részt vettem.
2014 április végi Alapokon láttam meg először olyan tisztán az egész életemet, hogy azóta nem tudok mást csak egy új életet élni. Ott megéltem magamat a pillanatban a segítségeddel. Hosszabb rövidebb ideig jelen voltam. Mindaz amire kamaszkorom óta csak vágytam, másfél hónap alatt ’magától’ valósult meg, elképesztő gyorsasággal ott termett előttem. 15 évnyi várakozást tört meg a jelenlétem. Eltűnt az akarás. És mint egy labdát amit sokáig a víz alatt tartanak majd elengednek, úgy jött elém minden. Nem nyugodt voltam, hanem én voltam a nyugalom. Nem örültem és szerettem, hanem ezekkké váltam.
Lett egy szeretettel teli párkapcsolatom, melyben éljük a végtelen szeretetet, tiszteletet, elfogadást, bizalmat és szabadságot. Majd beajánlottak egy másik munkahelyre ahol a mai napig tapasztalom, hogy milyen erőfeszítés nélkül , könnyedén létezni egy munkahelyen és szabadon dolgozni, úgy hogy közben hálásak nekem és én viszont, hálát érzek irántuk. A tavalyi Alapprogram ezt indította el, mely folyamat a mai napig tart. Párommal együtt élünk már, együtt járunk a programjaidra, munkahelyemen folyton ajándékokat kapok és persze nekem is jól esik adni. Barátaink nagy részt eltűntek és azok maradtak akikkel valóban tartalmas az együtt lét , közben pedig lassan kezdenek jelenlévő emberekkel kialakulni új barátságok.
A Táborba hatalmas örömmel indultam. Előtte már pár hónapja éltem meg kisebb- nagyobb hullámokat. Éreztem, hogy sokszor olyan erőteljes az azonosulás a személyiségemmel, hogy az őrületbe kergetem magamat, fájt,feszített. Ekkor még nem tudtam, hogy az egész csak játék és nem a valóság. A táborban megláthattam mindazt amit eddig nem vettem észre. Annyira automatikussá vált és természetessé, hogy fel sem tűnt, mit csinálok. Pedig tavaly óta figyeltem magamat, és a mozdulataimat ahogy tanítottad. Rálátásom lett arra, hogyan bonyolítom túl a dolgokat és még a tökéleteset is kijavítom. És azt is megtudhattam,hogyan utasítom el a férfiakat magam körül, és így a bennem lévő nőt is egyben. Ezzel együtt a pénzt is. Persze most már látom, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa volt. Tábor után otthon, Te rajtad keresztül ráismertem, hogy csakis magamat utasítom el. Észrevettem,hogy nem fogadlak el teljesen Téged Ilike, mert a rögeszmés ’én jobban tudom’ lemez folyton ott volt a fejemben, volt , hogy felülbíráltam magamban azt amit mondtál, így el sem jutott hozzám jó sok minden.
De ami megkoronázta mindezt a csodát az a 20 éves jubileumi ajándék előadásod volt. Gyönyörű nap, mély, hálával teli, boldog, öröm ünnep! Ott meghallottam végre azt az információt mely kellett ahhoz hogy teljes legyen minden. Kérted is, hogy engedjük meg magunknak ezt az információt. És én megtettem,és akkor egy pillanat alatt láttam meg, hogy ebből a ’mit utasítok el…’ gondolatból semmi de semmi nem igaz, hiszen ez csak elmejáték. Ezt játssza az elmém. Ez az én játékom volt. Soha eddig ezt nem láttam még. Minden csak játék, az ÉN játékom. Tudom , hogy sokszor mondtad már, de akkor érkezett meg hozzám , akkor láttam ezt meg. Mindaz ami meggyőződéssé vált bennem az évek során nem más mint az elmém játéka, nem igaz belőle semmi. Micsoda szabadság ez!
Bármit játszhatok ezentúl ahogy eddig is tettem, csak most már tudom, hogy ÉN játszom. És hogy ez valóban csak játék.
Hálásan köszönöm, hogy megjelentél előttem.