Nyílt levelek Csiky – Szabó Tímeától Csattos Ilonához – 9. levél: Köszönöm neked az életemet

Ebben a levelemben arról szeretnék írni, hogy látom magam, látom azt a kisgyermeket, aki érzi, hogy a körülötte lévők mekkora elutasításban élnek és csak szeretné, hogy mindenki lássa és tudja, hogy a világ másképpen van. A találkozásunknak köszönhető, hogy most már el tudom fogadni ezt és csak erősödik bennem a tudat, hogy segítsek, ne pedig meneküljek, mint kisgyermekként, vagy mielőtt találkoztunk, felnőttként.

Nyílt levelek Csiky – Szabó Tímeától Csattos Ilonához – 9. levél: “Köszönöm neked
az életemet”

Drága Ilike!

Ebben a levelemben arról szeretnék írni, hogy látom magam, látom azt a kisgyermeket, aki érzi, hogy a körülötte lévők mekkora elutasításban élnek és csak szeretné, hogy mindenki lássa és tudja, hogy a világ másképpen van. A találkozásunknak köszönhető, hogy most már el tudom fogadni ezt és csak erősödik bennem a tudat, hogy segítsek, ne pedig meneküljek, mint kisgyermekként, vagy mielőtt találkoztunk, felnőttként.

A legnagyobb tisztelettel köszönöm, hogy vagy és segítesz mindenkinek, aki hozzád fordul. Maga vagy a tiszta szeretet és elfogadás. Az, hogy kinyitottad a szememet és én is látom, hogy ugyanaz vagyok, remélem meg tudom hálálni neked.

Nagyon sokszor észrevettem már, hogy nem vállalom fel magamat, azt aki vagyok és behódolok másoknak, így elkerülve a konfliktust, a másik haragját, elutasítását. Aztán persze már tisztán látom a helyzetet, látom mit kellett volna tennem.
Bizony azt is megtanultam ezekből a szituációkból, hogy valakinek a haragját így sem tudom elkerülni, mert mindig van, aki sérül ezekben a konfliktusokban. Pluszban mivel magamat nem felvállalva mismásolok, így más irányba terelődik a történetem mint szeretném.

Óriási hála van bennem, hogy ezt látom és a segítségednek, a PÉLDAMUTATÁSODNAK hála, már tisztán látok és felvállalhatom azt, aki vagyok és amit akarok.

Az előadásaidon a kezdetek óta számtalanszor hallottam már tőled, hogy az embereket az érzelmeik irányítják. Adott szituációban, jön a generációs rossz érzés és az ember nem tud másképp reagálni, vagy elfojtja magát, vagy haragszik, vagy agresszív lesz és még sorolhatnám.
Egészen eddig a pillanatig én sem tudtam bizonyos szituációkban, magával sodort a tehetetlenség, a félelem, hogy megharagszik rám a másik és nem szól hozzám. De pont emiatt nem vállaltam fel magamat, nem mondtam ki azt, vagy nem tettem meg, aminek akkor és ott helye lett volna.

Alárendeltem magam és a félelem lett a cél, hogy mások szeressenek velem együtt lenni. Kellett egy újabb pofon, hogy ezt észrevegyem. Én kell, hogy együtt tudjak élni magammal, ez pedig csak önmagam teljes elfogadásával együtt működhet.

Ahogy tőled tanultam, ebbe nem fér bele a legkisebb kételkedés sem.
Akkora ajándék, hogy itt vagy, kívánom, hogy mindenkihez eljuss, hogy mindenki újra Önmagára találjon.

Emlékszem mennyi mindenhez kötöttem a boldogságomat a múltban. Mindig volt valami amit kitaláltam, hogy attól majd boldog leszek, ha elérem, akkor minden a legnagyobb rendben lesz.
Most már látom, hogy mindez csak a túlélésért való küzdelmem volt.
Ahogy tőled tanultam: az érzelmeim játéka.

Kisgyermekként kitaláltam például, hogy majd jól lelépek otthonról, amint csak tudok és akkor majd boldog leszek. Leléptem, de nem jött be. Rövid időszakokra ugyan képes voltam megélni a boldogságot, de aztán mindig történt valami és én újra csak az érzelmeim játékszere lettem.
Megfogadtam, hogy nekem sok pénzem lesz, szép házam, gáz fűtéssel, mert gyermekkoromban nekünk fatüzeléses kazánunk volt és mindig fáztunk, illetve az én akkori megítélésem szerint szegények is voltunk. Meglett ez is, de rövid idő után ezt is meguntam, nem okozott már örömöt, inkább csak bosszúságot.
26 évesen kitaláltam azt is, hogy nekem szuper férjem lesz, aki szeret engem, nem iszik, foglalkozik a gyerekeivel. Megteremtettem magamnak, mégsem tudtam túl sokáig élvezni.
Elvégeztem egy főiskolát, számtalan tanfolyamot, mert azt hittem akkor majd sikeres és boldog leszek, mégsem lettem elégedett, vagy boldog ezektől.

Vettem magamnak szép ruhákat, szuper telefont, nyaralásokat, de ezek sem tudták eltüntetni az itt-ott felbukkanó bizonytalanságomat, a hiányérzetet, ami annyira mélynek és félelmetesnek tűnt. Nem oldották meg a hozzájuk fűzött reményemet, hogy ezektől majd magabiztos és boldog leszek.

Létrehozhattam bármennyi külső körülményt, amiktől reméltem az örömöt, az elégedettséget, a magabiztosságot, a siker érzését, de nem jött be. Olyannyira nem jött be, hogy majdnem a halálba menekültem a daganatos betegségem által.

Sokszor hallottam már tőled az előadásaidon azt a mondatot, hogy: “Minden fordítva van.”
Most, hogy már nem a külső körülményeimben keresem a megváltást és a boldogságot, hanem egyszerűen én vagyok maga az öröm, a boldogság, így tudom csak igazán elfogadni és élvezni az élet minden pillanatát, amit létrehozok magam körül.

A legnagyobb tisztelettel írom ezeket a sorokat és hálás vagyok érte, hogy ezt élhetem és tapasztalhatom. Hogy az életemet már nem a másoknak való megfelelésem kényszere hajtja, hanem a szeretet és az öröm.

Bizony sokaknak ez sem tetszik, de elfogadom. Ők még csak a felszínt, a külsőségeket látják. A legfontosabb, hogy én jól vagyok.
Köszönöm neked, hogy felnyitottad a szememet és támogatsz az elmélyülésben.
(Folytatás a következő levélben…)

Szeretlek és köszönöm!

Maradok tisztelettel a barátod:
Csiky-Szabó Tímea

Minden jog fenntartva. Az oldalon szereplő információk, fotók felhasználása, bármilyen formában való újraközlése a pontos forrás, Csattos Ilona nevével, illetve https://csattosilona.hu megjelölésével lehetséges.
Copyright 2019. Csattos Ilona, csattosilona.hu

Tarts velem!

Iratkozz fel hírlevelemre, és megmutatom Neked a tudatossághoz vezető utat!

Tarts velem!

Iratkozz fel hírlevelemre, és segítek, hogy megtaláld a tudatossághoz vezető utat!