Köszönöm a vélemény nyilvánítás lehetőségét. Nagyon tetszik a mondani „való” ;), a felépítés, mert „megértést” (elme-szív; is-is!) találok benne.

Mindig is nagy hatással volt rám Reményik Sándor Kegyelem című verse, most viszont tudok együtt lélegezni, élni vele a tőled kapott megértéseknek köszönhetően. Amikor a tapasztalásodat említetted a Magadra találásod kapcsán, egyből ez a vers jutott eszembe a saját megélésem mellett. Hozzád hasonlóan bennem is volt DÜH. De az a mindent elégető fajta.

Idén karácsony előtti héten éjszaka-hajnalban egyszercsak arra „eszméltem”, hogy az egész testemben elhatalmasodik egy fojtogató, lángoló érzés. Rendesen fizikai fájdalmaim voltak. Belém villant, hogy „hova is menekülhetnék Ez elől”. Majd érkezett a felismerés, hogy „maradj benne”. Hát hagytam, hogy elhatalmasodjon és közben belül „valami” békésen figyelte, mi történik. Minden fizikai érzet elkezdett kitágulni, fellazulni, szellőssé válni, míg egyszer csak szertefoszlott. Ekkor „láttam” magam egy felperzselt tájon felállni, és itt megszakadt a film, és elaludtam. Reggel elég zaklatottan ébredtem, és többször eszembe jutottak az átéltek. Ahogy most is, de már nem félek attól, hogy mégegyszer rám törhet, mert látom, hogy van lehetőségem kilépni belőle – illetve el sem jutni oda, hogy felmerülhessen. 🙂 Köszönöm, hogy megosztottad velem a „felfedezéseidet”!