Nyílt levelek Csiky – Szabó Timitől Csattos Ilonához – 4. levél: Szembesülés a félelmekkel

Drága Ilike! 

A mai levelem az emberekkel és életem történéseivel kapcsolatos érzelmeimről fog szólni, hogy a programjaidnak köszönhetően hogyan és mikor lettem tudatos ezekre a negatív érzelmekre és váltam képessé elfogadással, szeretettel reagálni, a megszokottól eltérően. 

A tudatosodás útján való elindulásom előtt mindig is eléggé zárkózott voltam.

Emlékszem már egészen 7-8 éves korom között valahogy feladtam és onnantól kezdve néhány ritka pillanattól eltekintve nem igazán tudtam örülni semminek. Ennek megfelelően nem is voltak komoly kapcsolataim, sem igazi barátságaim. Itt egészen pontosan arra gondolok, hogy a kapcsolataim időtartamának nagy része inkább valamilyenfajta kölcsönös sajnálattal, együttérzéssel telt, nem pedig valódi örömmel és pozitív jövőtervezéssel.
Mindig olyan emberekkel találkoztam, akik hasonló érzelmi állapotban, sokszor azonos élethelyzetben is voltak mint én, így könnyedén megértettük és felmentettük egymást a felelősség alól, hogy azért talán, egy „icike-picikét” mi is tehetünk arról, ahol tartunk. Mindig hárítottam, másokat okoltam, ezt olyan tökélyre fejlesztve, hogy már meg sem hallottam ha valaki olyat mondott, ami nekem nem tetszett. Ha nem tudtam elkerülni a szembesülést a szituációval, inkább rövid úton kiléptem a helyzetből (legyen szó munkahelyről vagy párkapcsolatról, barátságról, stb).

Valamilyen indokot biztosan találtam amivel megmagyarázhattam könnyedén, hogy mi vagy ki a hibás, de, hogy én nem, az tuti.

Amikor elmentem először az Alapprogramodra, majd pedig szinte rögtön a Tudatos Élet Táborba, rámutattál arra, hogy milyen érzelmekkel figyelem az életem történéseit, a családomat, barátaimat, azokat az embereket, akikkel kapcsolatba kerülök. Megtanítottál, hogyan figyeljek és vegyem észre, hogy éppen milyen érzelmekkel reagálok és hogyan lépjek ki ebből az érzelmi állapotból és hozzam ki a legjobbat a már kialakult helyzetből.

A táboraidban és a Satsangokon való részvétellel ez a fajta figyelem pedig egyre könnyebbé vált.

A legszebb, hogy ennek köszönhetően megláttam hogyan, milyen érzelmekkel figyelek a férjemre, a lányomra, a fiamra, anyukámra, tesóimra, stb. Első pillantásra nem volt mindig kellemes érzés a szembesülés. Megláttam például, hogy mennyire sértődékeny vagyok, mennyire tudok haragudni, dühösnek lenni. Mindemellett persze kínosan ügyeltem arra, nehogy kiderüljön mit érzek valójában.
Sokszor még ostorozni is elkezdtem magamat, hogy hogy lehetek ilyen rossz ember, amiért így érzek. Emlékszem, amikor a lányom megszületett, belenéztem a szemébe és úgy éreztem, hogy nem szeret. Amilyen vélemény kialakult bennem másokról, olyan érzelemmel is figyeltem rájuk. “Na ez hülye, az bunkó, ezt biztos elmebeteg, jaj ez cuki.” Mindenkit megítéltem valamilyennek és nem vettem észre, hogy ezzel nem az „idiótákat” tartottam magamtól távol, ahogy hittem, hanem csak bezártam magam valami általam biztonságosnak hitt helyre, elzárva magamtól a jót, a szépet, a kapcsolatokat, a lehetőségeket.
Ezek miatt az érzelmek miatt hagytam abba dolgokat, például a zongorát gyermekként, nem léptem meg olyan lehetőségeket az életemben amik szembejöttek velem, például magas vezetői beosztás, vagy nem fejeztem be dolgokat amiket szerettem volna, például az angol középfokú, vagy bele sem kezdtem dolgokba, például utazás, zenei karrier építés.

Féltem, hogy nem vagyok elég jó, féltem, hogy ezt mások észreveszik és elítélnek érte. A félelem volt az életem irányítója. 

Óriási hála van bennem irántad Ilike, mert nemcsak megmutattad nekem, hogy ez a félelem nem létezik, hanem azt is megtanítottad, hogyan irányítsam a figyelmemet önállóan. Jól érzem magam, képes vagyok a figyelmemet átirányítani a szokásos rossz érzésről a hálára és ebből a szeretetből kiindulva alakítani az életemet.
Most már képes vagyok örömmel együtt lenni a gyermekeimmel, segíteni nekik, tanulni velük, játszani velük, bolondozni, táncolni, hintázni velük. A férjemmel való kapcsolatom is teljesen megváltozott, most már tényleg érdeklődéssel, szeretettel figyelek rá. Az intimitás, a mosoly, az érintés, az ölelés, minden aminek eddig ellenálltam, természetesen széppé, örömtelivé vált. A főzésben láttam meg legutóbb (amit jó ideig nagyon utáltam és ezért nem is nagyon csináltam) a régi negatív érzelmeim valótlanságát. Attól a pillanattól művészetnek élem meg és az ételeim tényleg isteni finomak.

Látom, hogy amikor örömmel figyelek valamire, az milyen gyorsan és fantasztikusan szépen épül fel, valósul meg. 

Most, ahogy itt írom e sorokat, örömmel, nyugalommal és pozitív várakozással tölt el, hogy hogyan alakul az életem. Most, hogy már tudom a célomat, hogy veled együttműködve segítsek másoknak is meglátni a valódi önmagukat, látom ahogyan ez a cél gyönyörűen valósul meg. Most már nem a félelmek, a kétség, a kishitűség, a mások eltaposni akarása és még sorolhatnám visz előre, hanem a nyugalom, az elfogadás, a szeretet, a hála. Ha úgy alakul az életem, amilyen érzelmekkel figyelem, akkor ez a tisztánlátás a legnagyobb áldás a világon amit egy ember kaphat. 
Szeretlek és köszönöm!
Maradok tisztelettel a barátod:
Csiky – Szabó Tímea
(Folytatás a következő levélben…)
Minden jog fenntartva. Az oldalon szereplő információk, fotók felhasználása, bármilyen formában való újraközlése a pontos forrás, Csattos Ilona nevével, illetve http://csattosilona.hu megjelölésével lehetséges.
Copyright 2019. Csattos Ilona, csattosilona.hu