Magyarországon sokan nem szeretik a Valentin-napot, hiszen az ünnep valódi értéke helyett csupán egy amerikai, elüzletiesedett szokás átvételét látják benne. Mások azt mondják, hogy a szerelmünket nem csupán egyetlen nap kell kifejezni a párunk felé, hanem minden pillanatban, az év minden napján. Megint mások az egyedüllét fájdalmát élik meg ilyenkor, az „ünnep” csak fokozza bennük a hiányérzetet. A szokásos látásmóddal minden megközelítésnek van valóságtartalma, ugyanakkor az életünk egy olyan izgalmas játék, amelyben számos módon tölthetjük meg örömmel a mindennapjainkat – és egy ilyen játék a szerelmesek napja is. Függetlenül attól, hogy milyen élethelyzetben vagy, a magad módján lehetőséged van tisztelettel, odafigyeléssel, elfogadással, szerelemmel megélni ezt a napot.
Mi lenne, ha a szerelmesek napja most ezekről az értékekről, az Önmagadhoz és a másik emberhez kötődő összes elvárásaid és megfeleléseid feladásáról szólna?
Ez az elfogadás szabadítja fel a szeretetet, ez adja a tiszta lapot, amelyre a jelenben bármilyen történet megszülethet. Ezt a lépést Önmagadon belül, csak egyedül vagy képes megtenni.
Kezdd el figyelni magad, hogy a párod milyen érzelmeket indít be benned a viselkedésével és lásd meg, hogy ezek valójában a te érzelmeid, érzéseid – ellentétben azzal, hogy eddig mindenért őt okoltad. Amint meglátod, hogy azok a fájdalmaid, keserűségeid, szenvedéseid, amit neki vagy másoknak tulajdonítottál, azok mind benned zajlanak, felismered, hogy nincs is bajotok egymással. Felszabadul benned a szeretet, mellyel ugyanúgy fogadod el a partneredet ismét, mint amikor szerelmes lettél bele, ítélkezés és feltétel nélkül.
Ez a nap egy jó apropó arra is, hogy újból tegyetek érte, hogy a kettőtök kapcsolata olyan maradjon, mint amikor találkoztatok a lángoló szerelemben.
Ehhez – egy kapcsolat izgalmas fenntartásához – mindketten kelletek. Kell, hogy a férfi figyelmes, elfogadó legyen a nővel, értékelje, szeresse, tisztelje őt. És kell, hogy a nő, – aki a férfitől megkapja a tiszteletet és a figyelmet – a párját befogadóan a szívébe zárja, viszontszeresse. A kettőjük szerelme a pillanatban egyszerre van jelen.
Ha pedig éppen nincs most párod, akkor ez a nap jó alkalom arra, hogy önmagadra figyelj, önmagadon belül éld meg a szerelmet. A szerelem az, amikor megállsz rácsodálkozni az élet, a körülötted lévő világ sokszínűségében megnyilvánuló szépségre. A szerelem az, amikor ráhangolódsz valódi Önmagadra és ezen keresztül mindenki másra is. A szerelem Te magad vagy, aki él, aki örül, és aki élvezi, hogy tudja, hogy mindezt Ő maga teszi. Ha váratott magára eddig a párod, akkor pontosan ezzel a szerelem érzéssel fogtok egymásra találni – csak figyelj!
A múlt és a jövő itt és most, a jelen pillanatban ér össze. A holnapi nap “most”ja ezzel a jelen pillanattal kezdődik, és ha ma eldöntöd, hogy a szokások helyett az örömre, az elfogadásra és a benned élő szerelemre hangolódsz, akkor az egész hátralévő életedet, annak minden egyes pillanatát egyre erősebben lobogó szerelemmel tudod megtölteni.
Lobbantsd lángra szívedben a mindig is ott parázsló szerelmedet és éld meg boldogan a szerelmesek napját úgy, hogy innentől kezdve minden napod az őszinte tiszta szerelem napja legyen.
Szeretettel,
Csattos Ilona
