Nyílt levelek Bikics Barbitól Csattos Ilonához – 1. levél: Az én ébresztőm, a gyermekáldás tükrében
Drága Ilike!
Picit több, mint három évvel ezelőtt vettem részt a „Vedd észre” Alapprogramodon, akkor találkoztunk először. Ott, akkor minden megváltozott. Az akkori párom invitált a programodra. Sosem hallottam rólad előtte, de úgy döntöttem, hogy meghallgatom, miről beszélsz. Mi bajom lehet?
Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy ezáltal az egész életem megváltozik.
Szeretném leírni, hogy mennyire hálás vagyok neked Ilike, hogy ezt a történést, amit leírok most, én már másképpen élhettem meg az Alapprogramnak köszönhetően. Három évvel ezelőtt a bennem lévő kis élet elhalt 13 hetesen, valami rendellenesség folytán. Szerencsém volt a szerencsétlenségben, hogy pici maradt, mert már két hete nem élt, és így nem kellett megszülnöm.
Előtte pár évvel már többször megfogalmazódott bennem, hogy erre a világra én tuti nem szülök gyermeket. A terhességről pedig azt hittem, hogy mekkora boldogság, de én az első pillanattól kezdve rettegtem. „Jó anya leszek? Lesz időm másra is? Nem leszek kiszolgáltatott? Hogy fogok dolgozni?”
Pánikrohamok, rosszullétek jelentkeztek, úgy éreztem, ha nem szabadulok meg ettől, akkor megfulladok.
Mivel előtte voltam az Alapprogramodon, figyelni kezdtem az érzéseimet. A magzatot nem tudták kivenni rögtön, mert az egészségügyi intézményben nem volt szabad ágy, így várnom kellett. Várnom és szembesülni az érzéseimmel. Két napig így, ebben a helyzetben.
De!
Semmi mást nem csináltam, csak azt amit mindig mondtál, mondasz.
Vegyél nagy levegőt, lazítsd le a válladat, figyelj a lazaságra és egy pillanatra figyelj befelé. Mondd, hogy köszönöm és figyelj arra, amit szeretnél, arra, hogy hogyan tudod a helyzetből a legjobbat kihozni! Ekkor már tudtam, mi a dolgom. Két napon keresztül minden pillanatban csak ezt csináltam, mert tapasztaltam, hogy megnyugszom. Tudtam, ha abbahagyom, eluralkodik rajtam a rosszérzés és a pánik. Ezért csak csináltam tovább.
Két nap múlva jött a műtét, ami hihetetlen megkönnyebbülést hozott. Közben óriási kavarodás és zűrzavar is volt bennem még mindig és rengeteg kérdés. Aztán hazamentem és figyeltem magamra tovább. Egyszer csak bevillant: Hát erről beszélsz Ilike! Te jó ég, mekkora csoda ez az egész születés és létezés. Ahogy létre jön! Mennyi pici apró részlet kell ahhoz, hogy ez a csoda készen és egészségesen jöjjön a világra. Megláttam, hogy én is ez a csoda vagyok és te is! Mi mind ez az óriási tökéletes csoda vagyunk! Abban a pillanatban eltűnt minden. Nem volt több kérdés. Már nem akartam választ kapni, mert már tudtam. Ez az, amiről lehet ugyan beszélni, de csakis amikor megtapasztaltam, akkor ébredtem rá, hogy már csak így akarok élni.
Nem lehetek hálásabb, mint hogy erre rávilágítottál és hogy ezt a csodát élhetem.
Megláttam a szüleim szeretetét, megláttam benne a nőt és a férfit, az egész életem játékát. Ekkor már tudtam, hogy biztosan szeretnék gyermeket. Segítettél rálátnom, hogy a világ csak általam tud változni, de ahhoz előbb nekem kell felfedeznem, hogy mi az igaz és a hamis bennem, hogy mi a valóság. Annak az egyszerűségnek köszönhetően, ahogyan elmagyarázod és a tiszta jelenléted által, a legnagyobb erőt fedeztem fel én is, ami a leggyengédebb és a végtelen, tökéletes változása a pillanatoknak, aki én magam vagyok. Ráébredtem, hogy minden ami történik velem, értem van. Köszönöm ennek az élethelyzetnek, a pici életnek, a családomnak, akik végig támogattak ebben.
Köszönöm Ilike, hogy rámutattál és segítettél abban, hogy egy ilyen, mindenki számára tragédiát jelentő élethelyzetet én megélhettem másképpen úgy, hogy közben felfedeztem a valódi önmagamat, a végtelen szeretet benne.
Köszönöm szépen neked, öröm és hála amíg csak élek.❤️🙏🏻
(Folytatás következik…)
