“A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.” Ezt a mondatot sokszor hallottam tőled. Eljött a pillanat, amikor igazán megértettem a lényegét, a saját életemre vonatkozóan.
Egy szót írok neked, amiben olyasvalamit foglaltál nekem össze, amit minden embernek mintegy ,,belső ruhadarabként” kellene a szívén hordania. Ez a szó a tisztelet. Nem a hármas táborban döntöttem az életem – és természetesen annak minden egyes részének – tisztelete mellett, de ott kristályosodott ki a legtisztábban az alázat elemi szintű szerepe.
Ebben a levélben arról írok, hogy a segítségeddel hogyan láttam meg, hogy a gyermekeimet és a férjemet használtam felmentésnek, ha elakadtam, vagy bele sem kezdtem a céljaim megvalósításába.
A veled való találkozásom óta fantasztikus ez az egész változás, amiben benne vagyok.
A karanténon keresztül mesélem el, hogy konkrétan a férfiakhoz milyen ismétlődő érzelmi játszmákat ismertem fel. Ezek felfedezése meghatározóak voltak abban, hogy a karantén által generált nem valós félelmeim valóban mindörökké köddé váltak.
Ebben a levélben egy történetet írok meg neked egy fiúról, aki egyébként nagyon sok másikkal behelyettesíthető lenne az életemben, mert ugyanazt a történetet görgettem magam előtt rengeteg ideig, csak a szereplők, a nevek és a helyek változtak. Itt viszont már ismertelek téged, és végre nem ugyanazzal a lendülettel szálltam ki az események sorából, mint amivel korábban újra és újra.
A jelenlegi karanténban közel 60 napja vagyunk összezárva a kedvesemmel. Két éve vagyunk együtt és talán sosem érzékeltem ilyen erővel, vagy mondjuk úgy, sosem volt ennyire erős az elfogadásom felé, vele kapcsolatban. Gondoltam leírom neked.
Azt kívánom, bár mindenki úgy értené ezeket a szavakat, mint ahogyan én és azok, akik már rálátást kaptak az igazi önmagukra, és a jelenlétet nem kevernék össze azzal, amit arról hallottak. A legfőbb ideje annak, hogy a leírhatatlant megtapasztalja mindenki, és az emberiség többre is rájöjjön annál a nyilvánvaló ténynél, hogy nem jól él. Még azon is túljutva, hogy lehet jól élni. Totálisan jól.
Ebben a történetben az önértékelésemről írok. Hogy a programjaid hatására, hogyan láttam meg a másoktól való függőségemet, hogy mennyire nem értékeltem azt, amit csinálok. Hogy mennyire nehéznek éltem meg az életet és ez a programjaid hatására, hogyan alakul azóta is könnyűvé és örömmel telivé.
Hallottam tőled jópár alkalommal az előadásaidon, hogy ahhoz, hogy valami új épüljön az életemben, össze kell, hogy omoljon az azzal kapcsolatos régi, szokásos elképzelésem. Megkérdeztem magamtól: most tényleg félned és pánikolnod kell attól, hogy most mi lesz? Ebben a helyzetben hogyan tovább? Hogy fogok ebből kijönni?
A mostani levelemben arról írok, hogy a programjaid hatására, hogyan láttam meg, hogy hogyan működtem anyaként, hogyan neveltem a gyermekeimet. Illetve, hogy most a segítségednek köszönhetően, hogyan vagyok képes elfogadással, szeretettel támogatni őket, segíteni nekik abban, hogy önmaguk lehessenek. Ebben a részben a lányommal való kapcsolatomat fogom elmesélni. A múltat és a jelent.
KAPCSOLAT
Kérdésed van?
Megosztanád történetedet?
Írd meg bátran!
AKTUÁLIS PROGRAMOK
HÍRLEVÉL
Copyright © Csendo Kft.
A weblap tartalmának engedély nélküli felhasználása, másolása vagy publikálása a szerző írásbeli beleegyezése nélkül tilos.
Iratkozz fel hírlevelemre, és segítek, hogy megtaláld a tudatossághoz vezető utat!
